NLN - Fánfíksönök tömkelege, avagy Harry Styles két szép szeme

Térjünk rögtön a tárgyra, és pillantsunk bele a bloggervilágba.

Mi is a bloggervilág, és mitől ilyen elterjedt manapság?

A bloggervilág majdhogynem olyan, mint a Facebook oldalak; több mindennel foglalkozó, író vagy szerkesztők közege, akik vagy szórakoztatni, vagy segíteni szeretnének a még kezdő bloggerinákat saját tudásuk szerint.

Igen, valami ilyesmiről lenne szó. A bloggerinák két csoportra oszthatóak, és további alcsoportokra.
A két legfontosabb csoportunk a már fent említett író és szerkesztő. Igen, mondhatnánk, hogy létezik vegyes csoport is, akik mindkettővel foglalatoskodnak, de most maradjunk a kettőnél.

A jó írók próbálnak a tudatodra adni valamit, burkoltan pedig szeretnének mind helyesírásilag, mind fogalmazásilag segíteni az olvasót, akár csak a könyvekben.
Ezzel nincs is semmi baj, ha az író tud írni. A legkönnyebb az amatőr írókat kiszúrni, mégis, akik 1D/JB/5SOS és társai fanfictiont írnak, valamiért ezeket a segítségeket eldobják maguktól, és csak isszák a történetet, mint szúnyog a véremet. Teljes mértékben leszarja a helyesírást, és a fogalmazást, a lényeg, hogy valamennyire el tudja képzelni a dolgokat. Sem érzelemre, sem gondolatokra nincs szüksége, csak Harry Styles két szép szemére, és göndör hajára...

Ezen ki lehet akadni, de igazság szerint nem tudsz tenni ez ellen semmit, a legjobb, ha nevetsz rajtuk, de te csak azért is megmutatod, hogy nem fogsz írni ilyen bugyuta történetet, nulla mondanivalóval.

"Kitalálnak" egy olyan történetet, ami teljesen kiszámítható, csak dialógusokból, és érzelemmentes szituációkból áll, és akkor még nem tértünk ki a fontosabb dolgokra, amiket általában figyelni szoktunk.

Szereplőjellemzés.
Ami nincs. Komolyan, a két - vagy több - főszereplőt mindenki bemutatja a hajszínétől keresztül a szemszínéig át egészen a bugyiméretükig. Miért? Nem véletlenül kell lennie egy olyan menüpontnak, hogy szereplők. Oké, ha valaki leírja, hogy az egyik főszereplőnek tetszik a másik főszereplő haja/mosolya/bugyija attól még nem akadok ki. De ha minden második mondat az, hogy "Harry zöld szemei csillogott, mint fogkő a hajnalban", vagy "Harry göndör haja olyan dús, mint a rántott hús", azért már tudok harapni.
A többi mellékszereplőről nem tudunk meg semmit, csak a nevüket. Vagy inkább keresztnevüket.

Leírás. 
Öhm... nem?
Tételezzük fel, hogy Harry és Mari elutaznak Amerikába... oké. És? Honnan a frászból kellene tudnom, hogy hogyan néz ki Amerika? Jó, nem azt mondom, hogy részletezzetek minden egyes követ, de azért eléggé más a környezet, és nem árt, ha tudjuk, milyen. Nem voltál még Amerikában? Ott a Google drágám, nem azért találták fel, hogy Barbiekat öltöztess.

Karakterfejlődés.
MIÉRT HIÁNYZIK MAJDNEM MINDEN BLOGRÓL? Amatőröknél főleg, de akik már haladó szinten írnak, azok azért írnak haladó szinten, mert hiányzik a karakterfejlődés. Oké, persze, az ember nem tud megváltozni egyik pillanatról a másikra, nem is erről van szó. Hanem arról, hogyha valaki iránt kezdenek mások lenni az érzéseid, akaratod ellenére is másképp kezdesz el viselkedni. Irrelevánsnak tűnik? Nem, egyáltalán nem, sőt, a legtöbb kritikus nagy hangsúlyt fektet ennek a pontnak. Én is. Helyesbítek, inkább fektetnék, ha lenne.

Cselekményszálak. 
Az amatőröknél kiszámíthatóak, a haladók próbálják egy-két csavarral fokozni, de általában a vége mindnek fullheppi. Meg tudom érteni, én is nehezen nyírnám ki az egyik szereplőmet. De amikor konkrétan arról szól a történet, hogy egymást marja a két főszereplő, összejönnek, majd szétmennek valami/valaki/csak úgy miatt, akkor azért már számítani lehet, hogy végül minden jóra fordul, és  végül Bözsi néni is kinyitja a kaput, hogy fizessen a kakasért, meg a tyúkért. Egy ilyen könyvet is olvastam, amit végigszenvedtem. Igen, ez a Tökéletes Játék. Borzalmas.
De még, ha csak annyi lenne az amatőrök hibája, hogy kiszámítható a történet. Nem, ők szimplán leülnek, és pofátlanul alkotnak egy olyan dolgot, ami nem csak irreális, és kiszámítható, de olyan elemeket használnak fel, amihez közük sincs.
Most tényleg, tegyük fel, hogy "véletlenül" találkozik Harry meg Mari csak azért, mert egymásba futottak. Könyörgöm, Modest. Ezzel elmondtam most mindent. Gondolja itt valaki, hogy egy olyan ember, mint Harry Styles összejöhet egy olyannal, mint Lávli Mari? Ugyan már, mennyi ennek az esélye? Semennyi. Ha másképp nem, de a Modest deportálja/likvidálja Marit. A realizmus szép dolog, főleg, ha lenne...

Érzelmek.
Vannak, még sincs sehol. Hogy ezt hogy értem? Ugyan leírja xy, hogy "elkezdtem sírni", de nem fejezi ki eléggé. Egy történet akkor jó, ha át tudod érezni mindazt, ami történik, nem csak szimplán, unott fejjel olvasod a történteket. Jézus Krisztus, ha valaki még egyszer leírja azt, hogy "izzott a fejem", leütöm. Oké, hogy elpirulsz, mert Harry rád mosolygott, de bics plíz, ne ecseteld már ennyire részletesen ezt a tök jelentéktelen dolgot. Elpirultál. Nagyszerű, az élet meg tovább, majd visszafehéredsz. Persze, az előbb említettem, hogy részletezzünk mindent, ne csak egy tőmondatban intézzünk el mindent. Viszont amikor már minden egyes cselekménynél "elpirul" a csajszi, mint a páviánsegg, az már unalmas. Őszintén? Égj szénné, akkor sem érdekel. Részletezd a gondolataidat, ne azt, hogy irulsz-pirulsz. És már ne is haragudjon a világ, de honnan a csudából tudja a csaj, hogy ő a lábujjától a feje tetejéig elvörösödik? Kaméleon, vagy mi?
Meg a fülcimpája pirosodni kezd... Iszonyatosan örülök, hogy ütés nélkül meg tudod állapítani, hogy ég a fülcimpád. Tényleg, ez remek hír. Remélem, azért nem gyulladsz fel.

Időintervallum. Avagy másképpen: *************
Mi a franc van? Csillagok háborúja? Miért van az, hogy két idő között eltelt időt, ami talán fontos, vagy akár jellegtelen lehet, odab@sznak pár csillagot, és kész?! Valóban, a 700 karatermennyiségű fejezeteket nem kell részletezni, elég csak azokat a részeket leírni, amikben Harry is szerepel. Véletlenül se legyen más cslekmény. Csak Harry, Harry, Harry, és Harry, úgy tolják, mint a politikusok a fagyireklámokat.

Kapcsolatteremtés/többi szereplő kibontakozása.
Ugyan, szarjuk le együtt, megint csak Harry, Harry és Harry legyen a középpontban, ő az Isten második bicepsze, neki kell mindenhol szerepelnie. Kérdem én; a csajnak nincsenek másik ismerősei? Rokona? KIZSKUGYÁJA? Vagy bármi egyéb állata... Harryn kívül? Sehol nincsenek szülők, egy a történet elején már biztosan meghalt, a másik pedig szarik a gyerekre. Semmi kapcsolat nincs szülő-gyermek között, mintha két eltérő faj lenne, néha váltanak pár szót, de sem a viszonyukat, sem a múltjukat nem ismerjük.
Barátoknál úgyszintén. Egy, maximum kettő barátnője még van a főszereplőnknek, de ők is csak a zsepit tartják neki, ha bőg. Ezen kívül? Semmit nem tudunk meg róluk.
Ennyire azért ne legyünk titokzatosak.

Egyediség.
Ami a bloggervilágban nincs. Elfelejtettem említeni az elején, hogy nem csak a fanfictionok, de xy gimi/naplója/élete is rettentő ki tud akasztani. Főleg, amikor egy tök átlagos lányról kezdenek el írni, aki ráadásul egy antiszoc nyomi. Kösz, puszi, jöhet a következő.
Miért van az, hogy még egyetlen egy akció blogot sem olvastam? Pedig egy nagyon szép műfaj.
Tételezzük fel, hogy valaki kitalál valamit. Például Leiner Laura A Szent Johanna gimit. Miért találta ki? Mert nem volt még ilyen könyv.
De most már van, nem kell minden blognak napló formában íródnia, mert egyrészt maga Leiner Laura is helytelenül használja ezt a műfajt. Gondoljunk csak bele, hogy Reni úgy ír naplót, hogy mikor hazamegy, mindenki ruhájára emlékszik, minden párbeszédre, és cselekményre is. Szerintem egy naplóregény akkor jó, ha gondolatokból, és nem párbeszédekből áll. Meg amúgy is. Defoe Robinson. Na, róla elhiszem, hogy tud mit írni, egy oldalon keresztül, mert vele történt is valami. De Renivel konkrétan semmi, mégis, oldalakat tudott írni egy napjáról. De ne térjünk ki a Szent Johannára, maradjunk a bloggereknél.
Szóval, találj ki valami egyedi dolgot, hidd el, jobban fog mindenkit érdekelni.

Tulajdonképpen ezek jutottak eszembe, szerintem még többre is ki lehetne térni, de ezek voltak azok, amik eléggé fontosak nem csak egy amatőr, de egy haladó írónak is. Félre értés ne essék, léteznek jó fanfictionök is, de... igen, ők bizonyára jól is írnak.
A  következő cikkünk témája a designblogok lesznek, vagyis kitérünk a szerkesztők csoportjára, és azok alcsoportjaira.

(c) A cikk kizárólag az Arany Alma oldal tulajdona. Elvinni még forrással is tilos!